Az önrész az a kárrész, amelyet a cég magánál tart: kisebb önrész több biztonság több díjért, nagyobb önrész kevesebb díj több sajátkockázatért. Nincs egyetlen helyes szám – de van jó gondolkodási keret.
- Az önrész a kárankénti saját rész: ezt a cég viseli, a fölötte lévő részt a biztosító.
- A jó önrész az, amelyet a cég kényelmesen kigazdálkodik – akár többször egy évben is.
- A kis károk „házon belül tartása” észszerű lehet – a nagy kár az, amit mindenképp a biztosítóra kell hagyni.
Hogyan működik?
Az önrész jellemzően káranként érvényesül, összegben, százalékban vagy a kettő kombinációjában. A logika egyszerű: a nagyon kicsi károk adminisztrációja aránytalanul drága, ezért a biztosítás a közepes és nagy károkra való – az önrész ezt a határt húzza meg. Ahol az önrész magasabb, ott a díj alacsonyabb, mert a cég a kárgyakoriság egy részét átvállalja.
A döntési keret
Két kérdés dönt. Első: mekkora az az összeg, amelyet a cég egy váratlan kárnál gond nélkül kifizet – akár évente kétszer-háromszor is? Ez az önrész észszerű felső határa. Második: milyen a cég kár-profilja? Ahol sok a kis kár (például üveg, kisebb vízkárok), ott az alacsony önrésznek nagyobb a haszna; ahol a kockázat inkább ritka-nagy jellegű, ott a magasabb önrész díjelőnye dolgozik. A fedezetenkénti eltérő önrész is járható út – ezt az ajánlatok összevetésénél érdemes végignézni: szemponttábla.
A két tipikus hiba
Az egyik véglet: nullára szorított önrész, megemelt díjjal – miközben a cég egy kisebb kárt maga is simán viselne. A másik: a díjcsökkentés kedvéért olyan magasra tolt önrész, amely egy valós kárnál már fájdalmasan nagy lyukat üt. Az önrész nem díjcsökkentő trükk, hanem kockázat-megosztási döntés – akkor jó, ha tudatos. És fontos: az önrész a helyes biztosítási összegeket nem helyettesíti – az alulbiztosítás ellen nem véd: arányos térítés.
Kérdés a saját telephelyére szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes telephely-felmérés konzultációt →
