Az alulbiztosítás a vagyonbiztosítás legfontosabb – és legtöbb csalódást okozó – szabálya: ha a biztosítási összeg kisebb a vagyon valós értékénél, a biztosító a kárt arányosan térítheti. Ez terméktani tény, nem riogatás – és ami a legfontosabb: néhány jó szokással szinte teljesen kizárható.
- Alulbiztosítás = a biztosítási összeg kisebb, mint a vagyoncsoportnak a szerződésben választott értékelési mód szerinti értéke – újértéken kötött szerződésnél a mai pótlási (újjáépítési, utánpótlási) költség, valós (avult) értéken kötöttnél az avulással csökkentett érték.
- Következménye az arányos (pro-rata) térítés: a felére biztosított vagyonnál a részkár fele térülhet.
- A védelem három szokás: valós érték kötéskor, indexálás elfogadása, éves felülvizsgálat – nagy változásnál menet közbeni emelés.
Hogyan csúszik el az összeg?
Ritkán szándékosan – jellemzően csendben. A szerződés öt éve készült, azóta nőtt az anyagár és a munkadíj; a géppark bővült két új géppel, amelyek nem kerültek be; a készletszint a duplájára nőtt egy jó év után. A kötvényben rögzített szám magától nem követi a valóságot – és minden év, ami ránézés nélkül telik el, növeli a rést. A tipikus hibaforrás az is, ha az épület a piaci ár vagy a könyv szerinti érték alapján lett beállítva: egyik sem az újjáépítés költsége – részletek itt.
Mi történik kárnál? A szabály kereken
A vagyonbiztosítások általános elve: ha a biztosítási összeg a káridőponti valós értéknél kisebb, a biztosító a kárt jellemzően olyan arányban téríti, ahogyan az összeg a valós értékhez aránylik. Elvi példával, forintok nélkül: ha a raktár készlete a valós érték 60%-ára van biztosítva, egy részleges tűzkárnál is a kár 60%-a térülhet – a többi a céget terheli. Az alulbiztosítás tehát nem csak totálkárnál fáj: a kis és közepes károkat is megvágja.
A pontos szabályokat – az esetleges toleranciasávokkal együtt – az adott biztosító feltételei rögzítik; az összehasonlításnál erre is érdemes figyelni.
Miért nem trükk ez a biztosítótól?
Mert a díj az összeggel arányos: aki kisebb összegre biztosít, kevesebb díjat fizet – a kockázat egy részét valójában magánál tartotta. Az arányos térítés ezt teszi láthatóvá, csak épp a legrosszabb pillanatban. A rendszer logikus, de könyörtelenül időzít: évekig észrevétlen marad, és jellemzően a nagy kárnál derül ki. Ezért kezeljük tényként, nem mumusként – nem félni kell tőle, hanem karbantartással kizárni.
A megoldás: három szokás
Első: kötéskor valós értékből induljon – az épületnél újjáépítési költségből, a gépeknél friss leltárból, a készletnél a valós szintekből. Ehhez ad vázat a telephely-leltár sablon. Második: az évfordulós indexálást ne reflexből utasítsa el – az értékkövetés nem díjemelési trükk, hanem az összeg karbantartása. Harmadik: évente negyedóra felülvizsgálat, nagy változásnál – új gép, készletugrás, bővítés – pedig menet közbeni bejelentés.
Ha ez a három szokás megvan, az arányos térítés szabálya a gyakorlatban aligha érinti – a szerződés azt tudja, amiért a cég fizet.
Kérdés a saját telephelyére szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes telephely-felmérés konzultációt →
