Az épület biztosítási összegénél három szám kavarog a fejekben: a piaci ár, a könyv szerinti érték és az újjáépítési költség. A biztosításhoz csak az utolsó való – a másik kettő tipikus alulbiztosítás- (vagy épp túlbiztosítás-) forrás.
A piaci ár azt mondja meg, mennyiért kelne el az ingatlan – benne a telekkel, a környék értékével, a kereslettel. Kárnál viszont nem a telek ég le: az épületet kell újjáépíteni, a mai anyagárakon és munkadíjakon. Frekventált helyen a piaci ár lehet jóval magasabb az újjáépítési költségnél (túlbiztosítás-gyanú), ipari környezetben jóval alacsonyabb is (alulbiztosítás-veszély). Egyik irány sem jó: a biztosítás a valós újjáépítési költségen működik pontosan.
A számviteli nyilvántartás az épületet beszerzési áron, értékcsökkenéssel csökkentve mutatja – egy régebbi csarnok könyv szerinti értéke akár nullához is közelíthet, miközben az újjáépítése soha nem volt drágább. A könyvelési szám kiváló adó- és számviteli célra, biztosítási összegnek viszont szinte mindig alkalmatlan. Ha a kötvényben kerek, régi szám áll, jó eséllyel innen örökölte – ideje újranézni.
A gyakorlati út a fajlagos költség: az épület típusa, szerkezete, felszereltsége alapján négyzetméterre vetített újjáépítési költséggel számolni, majd a különlegességeket (technológiai padló, daruzás, hűtött terek) hozzáadni. Nagyobb vagy összetettebb telephelynél értékbecslő bevonása is indokolt lehet. A cél nem a fillérre pontos szám, hanem a nagyságrendileg helyes, karbantartott érték – amelyet az indexálás és az éves ránézés tart frissen.
A bérelt épület más eset: ott az épület-összeg a tulajdonos dolga – a cégé a bérlői beruházás és a saját vagyon: ki mit biztosít.
Kérdés a saját telephelyére szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes telephely-felmérés konzultációt →
20 perces díjmentes beszélgetés, kötelezettség nélkül – a végén pontosan látni fogja a lehetőségeit és a következő lépést.