Az alulbiztosítás párja a túlbiztosítás: amikor a biztosítási összeg a valós érték fölött jár. Itt nem a kárnál ér a meglepetés, hanem a díjfizetésnél – a cég éveken át fizet olyan összegrészért, amelyet kárnál nem kaphat meg.
- A vagyonbiztosítás kárt térít: a valós kárnál többet a magasabb összeg sem fizet.
- A túlbiztosítás tipikus forrása a piaci áras épületérték és az elavult, bent felejtett eszközlista.
- A gyógymód ugyanaz, mint az alulbiztosításé: valós értékek, évente karbantartva.
Miért nem „biztonsági tartalék” a magas összeg?
A vagyonbiztosítás kártérítési elven működik: a térítés plafonja a biztosítási összeg, de a mértéke mindig a tényleges kár. Ha a csarnok újjáépítése ennyi meg ennyi, akkor a kétszeres összegű szerződés is pontosan ennyit térít – a különbözetért fizetett díj pedig éveken át ablakon kidobott pénz volt. A vagyontárgy értékét meghaladó részben a biztosítási összegre vonatkozó megállapodás a Ptk. szerint semmis, és a díjat megfelelően le kell szállítani – ezt a biztosítónál kell kezdeményezni. A „ráhagyás” tehát nem extra védelem, hanem extra költség.
Honnan jön a túlbiztosítás?
Leggyakrabban a piaci árból: a frekventált helyen lévő ingatlan piaci ára messze meghaladhatja az újjáépítési költséget – aki erre biztosít, túlfizet: épület-érték helyesen. Második forrás a halott eszközlista: a rég eladott, leselejtezett gépek bent maradnak az összegben. Harmadik a duplázás: ugyanaz a vagyontárgy két szerződésben is szerepel – például egy régi és egy új kötvény párhuzamosan fut. Az átvilágítás mindhármat kiszűri: meglévő szerződés átvilágítása.
A túlbiztosítás rokona a dupla fedezet: amikor ugyanarra a kockázatra két különböző szerződés is él – például a bérbeadó és a bérlő is biztosítja ugyanazt az épületrészt. Kettős fedezetnél kárnál nem jár dupla térítés: ha a két szerződés ugyanazt az érdeket fedezi, a biztosítók egymás közt osztoznak; ha viszont az egyik szerződés mögött nincs biztosítási érdek, az adott fél térítés nélkül maradhat. Ezért a bérleti szerződéssel együtt kell tisztázni, ki mit biztosít. A portfólió-átvilágítás ezt is kiszűri.
A helyes középút
A cél nem a minél nagyobb és nem a minél kisebb összeg, hanem a valós: annyi, amennyiből a vagyon ténylegesen pótolható. Ezt a leltár és az évi ránézés tartja karban – ugyanaz a rutin véd a túl- és az alulbiztosítás ellen is: éves felülvizsgálat. A felszabaduló díj pedig jobb helyre mehet: hiányzó fedezetre, észszerűbb önrészre – vagy a cég zsebében maradhat.
Kérdés a saját telephelyére szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes telephely-felmérés konzultációt →
